Kosztolányi Dezső - Téli délután; - alkony

Kosztolányi Dezső

Tündéri téli délután …

Tündéri téli délután,
tél,
él...
Kihámoztak télikabátomból
s meleg volt... és narancsszín felhő
     égett fenn
az égen.
Az élet volt maga...
S a mandarín narancs szaga...

*

Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.