Csoóri Sándor
Séta esernyő
alatt
(részlet)
Micsoda tél,
micsoda téli este! Február magasából elállíthatatlanul zuhog az eső. Hószakadás
helyett esőszakadás. Placcsog az utcakövezet, kopog, nyög, sziszereg a védtelen
ablakpárkány, s fuldokolva ürítenek a város esőcsatornái. Víz, víz mindenfelé.
A Rózsadomb bokrai víz-hajat növesztenek, s fa-kotlósok lába körül is a víz
riadt csibéi sipárognak. Az is bolond… igen, az is bolond, aki ilyen időben
kint kujtorog. Mi tagadás, én is csak a lassan gyógyuló sebeimet sétáltatom e
vad zuhogásban, mert nem először tapasztalom, hogy vigasztalanságomnak mindig
jó tesz e részvétlenség.
Esik, mint a
Bibliában.
Esik, mint a
trópusokon.
Esik, mintha a
kivégzésemre fölkészült kritikusom veretné idegborzolóan a dobokat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése