Farkas Viola - Februári télben; - Februárban

Farkas Viola

Februári télben

Addig-addig készülődött,
Míg február megdühödött,
Ideküldte hófelhőit,
Benne fagyos virágait.
Szakad a hó, fehér minden,
Örül gyermek, panasz nincsen,
Ó, de mi lesz, ha sok esik,
Embereket keserítik!
Ujjonghatunk a látványnak,
És a jó meleg szobának,
Ha még étel is van bőven,
Más kívánságunk már nincsen.
Hova tűnt a sok kismadár?
Kik csapata kertembe szállt,
Napsugárban kergetőztek,
Tálban vidáman fürdőztek!
De még tél van, esik a hó,
Hangulatom szürke, fakó,
Sajnálom a fehérséget,
Sár borítja a térséget.
Örülhetünk, itt nincs nagy vész,
Távolabb hózápor, szélvész,
Akadályok, balesetek,
Akit lehet, megmentenek.
Ha süt a nap, kedvünk vidám,
Jön a Tavasz a tél után!
Minden rossznak jó a vége,
Szálljon reánk égi béke!

*

Februárban
Februárban tavaszt várunk!
Zimankós hóesést látunk!
A virágok kinyílóban,
A rügyek is pattanóban.
Játszadozik az öreg Tél,
Hol búskomor, hol táncra kél,
Aztán prüszköl, hóval temet,
Dermeszti, ki benne rekedt.
Kisüt a Nap, felvidulunk,
Rossz időtől, elbúcsúzunk,
Hóvirágok felocsúdnak,
Napsugárban, mosolyognak.
Bújócskázik Tél évszaka,
Pedig magát, kitombolta!
Elmehetne, jaj, de várjuk!
Kis időnket, még rászánjuk.
Jött az éjjel, ismét fagyott,
Ami kinyílt, földre rogyott,
Hóvirágok, elterülve,
Várakoznak, kikeletre.
Legyen még egy kis türelmünk,
Ha tréfálkozik is velünk,
Végnapjait, éli a tél,
Illatos tavaszt hoz a szél.