Kováts Péter - Előszó helyett

Kováts Péter /Skorpió/

Előszó helyett

Valami még itt van
lelkem börtönébe zárva
itt dörömböl bennem, lázasan
s kitörni készülő vulkánként
feszíti a szavak és dalok
szerény burkát.
Megriadva érzem ereimben
szívem monoton mormogását
ahogy percenként hetvenszer
dobbantja, Tündér ! a neved.
S ez éltető dobbanással
küldi szét az Üzenetet
minden pici sejtnek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
És mégsem találnak Rád
sem a szavak, sem a dalok,
s e hiábavaló feszülésbe
lassan belerokkanok.
Lelkem gyilkosa,
márványideg lelkedhez
lélekvér tapad.
Porrá ég e tűzben,
mi belülről fakad.
De halála pillanatnyi csak
mert mint főnixmadár
hamvaiból, csillogva újra éled,
új versel, új dallal fáradhatatlanul
keres,! TÉGED !