Nagy Csaba /Gyémánt/
Csak
állok itt némán zárt
szavaimmal újra
a csend-ülte dombon könnyeket öltve
e februári fénytől távolból ragyogó
sírkövetek mögött
még téglavörösben virítnak a rózsák
mondanám is mert bennem szorong
foghatatlanul a vágy a köszönet érve
ám az idő a rohanó szalag
választékként nagy úr
s szívfájdalmaim ők már nem hallhatják
a csend-ülte dombon könnyeket öltve
e februári fénytől távolból ragyogó
sírkövetek mögött
még téglavörösben virítnak a rózsák
mondanám is mert bennem szorong
foghatatlanul a vágy a köszönet érve
ám az idő a rohanó szalag
választékként nagy úr
s szívfájdalmaim ők már nem hallhatják
*
Vágylak
Elindult a szél,
a bolond,
a határok nélküli,
s eltűri,
hogy gondolatom
lovagoljon rajta.
Most úgy elém
tudsz jönni,
egy szál semmi,
ami eltakarna,
csak az est
halvány fénye
és én tartalak
lázasan
ölemben.
Meztelenséged
kincs,
a selymes bőr,
a körvonal-halom,
s az elszárnyalás
vadon,
mint a
megbokrosodott
szelíd szél,
benned szárnyal
tüzes gondolatom,
e tündérszép
februári napon.
a bolond,
a határok nélküli,
s eltűri,
hogy gondolatom
lovagoljon rajta.
Most úgy elém
tudsz jönni,
egy szál semmi,
ami eltakarna,
csak az est
halvány fénye
és én tartalak
lázasan
ölemben.
Meztelenséged
kincs,
a selymes bőr,
a körvonal-halom,
s az elszárnyalás
vadon,
mint a
megbokrosodott
szelíd szél,
benned szárnyal
tüzes gondolatom,
e tündérszép
februári napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése