2017. február 1., szerda

Nagy Csaba - Csak; - Vágylak



Nagy Csaba /Gyémánt/
Csak

állok itt némán zárt szavaimmal újra
a csend-ülte dombon könnyeket öltve

e februári fénytől távolból ragyogó
sírkövetek mögött
még téglavörösben virítnak a rózsák

mondanám is mert bennem szorong
foghatatlanul a vágy a köszönet érve

ám az idő a rohanó szalag
választékként nagy úr
s szívfájdalmaim ők már nem hallhatják
*
Vágylak

Elindult a szél,
a bolond,
a határok nélküli,
s eltűri,
hogy gondolatom
lovagoljon rajta.
Most úgy elém
tudsz jönni,
egy szál semmi,
ami eltakarna,
csak az est
halvány fénye
és én tartalak
lázasan
ölemben.

Meztelenséged
kincs,
a selymes bőr,
a körvonal-halom,
s az elszárnyalás
vadon,
mint a
megbokrosodott
szelíd szél,
benned szárnyal
tüzes gondolatom,
e tündérszép
februári napon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése