Szomorúfűz
Február – Új dal
fakad ...
fehér dércsipkések a
fák
fagyos a föld, a
hajnal didereg
szürke a horizont
felettünk
a lélek is szürkeségben
lebeg
a tél emlékei még
kísérnek
halottak még a kertek
szemünkben a remény
lángjai gyúlnak
újuló dallamok
szárnyalnak
a végtelen rónán át
vándorolnak
a természet új dalra
fakad
*
Az idő rohan semmi
sem áll útjába. Február érkezik. A felhők ólomszürkére festik a horizontot,
fakó fények derengenek. Még csípős a levegő, tisztán ragyog kint a friss hó. A
kopár ágak között hófoltok, vagy roskadozó hókupacok. Jégvirágok az üvegen,
- jeges felhőben vagy enyhe időben ébredezik
az alvó föld. Ébredező hóvirágok a tavaszt köszöntik.
Az ereszek alatt kis
madarak dideregnek, rebbenő rigók, kis
cinkék csalogatják a napot.
Az olvadozó földet
még hideg szél szárítgatja, de az égből már arany fény fakad. Azúr kékségbe
festve az égboltot.
A hold felettünk jár,
fényével megvilágítja a dermedt tájat.
14-én szerelmünket,
szeretetünket reménykedve a tavaszba leheljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése