Végh Sándor - Ma

Végh Sándor

Ma

A pillanat egy virágszál, a lehulló
ékessége szinte már szépségideál,
az égre fel akkor is feleslegesen kiált, a szirmok halvány lebbenése egyben, csak egy sóhajtás!

A változás csak másnap vágtat
át az égen, és nem kiált a múlt után.
Észrevétlen gondolatok hullnak az égből,
gyönyörű dalokat komponál a valóság!

Átnevezett másállapot, kényszeréletek,

az egyén gondja visszafordított kérelem.
A boldogság felé nyújtott kérő kezek
a rózsák lehulló lelkei,

melyeket reád hintenek,
pedig azok egyszerűen csak fegyverek!