Fetykó Judit
Pünkösd hava
Csendes, napsütéssel
festett, s távoli légköri homály
színeivel jött el a
május, s közeleg vele a nyár.
Zöld sátorával a friss
lomb ígér régi-új meséket,
nincs májusfa a
kapukon, - mi idéz szokás-emléket.
Néha, néhol egy-egy
csokor, vagy kosárban hortenzia,
szégyellősen mutatja
magát, mintha tán takarnia
kéne a szándékot, mi
régen oly természetes, szép volt -
most múlt, öregek
régi meséje, megkopott emlékfolt.
Itt a május, ez a
Május, majálisra kél a város,
ki a hegyekbe, ki a
ligetbe, zene szól; itt egy gitáros
penget és a dallam
el- meg elfoszlik a többi hangon,
vad-motoros banda
fülsértő zajjal rohan át a parkon.
Otthon - orgona
nyílik, s készül dúsan a labdarózsa,
ma itthon, a panelben
vagyok az otthon, a kert adósa;
behunyt szemmel annak
a csodáit, májusát idézem -
sétálunk a parkban, s
az elvadult galambokat nézem.
Egy léggömb szellőtől
elragadva végigszáll az égen,
nézi; túl a
nagyvároson virágok nyílnak a réten.
Ám mégis, ez a május,
a Május, mi ma tovaröppen,
kinyit a tavasz, a
nagy mágus, ruhája csuda zöldben
eltakarja múlt év, a
múlt, s külváros szemetét fűvel;
keveri a szél virágok
illatát múló idővel.
Ez most a május, itt
a Május, ez az összes, a régi,
Hív ez a lomb, hív ez
a fény, a múltat-jelent igézi.
http://www.youtube.com/watch?v=ozfIe4n92cc
VálaszTörlés