Hollósy Tóth Klára
P ü n k ö s d
„ Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
feszeng
felette.”Dsida Jenő
Elbujdosott a nap,
hideg, hűvös, nyálkás
minden,
mintha ősz lenne,
fázik a táj, a fű, fa, virág,
mintha aludna a
gondviselő féltés,
és egészen el lenne
temetve.
A terasz előtt diófa
az éji eső cseppjeit
könnyezi,
a szelek kelletlen csendeket
rejtenek
az emberi lelkek
legapróbb zugaiba.,
a földi gondokat
altatja, feledteti…
„ Betelt az idő”.
A Szent lélek lebeg
a sötétben tévelygő,
kiéhezett
egykedvű, embertömeg
felett.
Halálos nyugalom
úszik a légben,
mint időbemerevült
kettétört mozdulat,
mint temetéskor,
tűnődik a Föld fölött
az Isten,
várakozik a villámló
pillanat.
„ Porból lettél
ember, s porrá leszel”
a veled eggyé szőtt
csillagvilágban élsz,
a létezés
megtestesült része vagy,
a felelősség,
kötelesség…
Hordod terhed,
csontváz-kereszted,
s a véges anyagban a
lélek-csodát,
mely önmagad, az
ember fölé emel,
s törvényre lel, ha
megérti igazát.
Halál, pokol legyőzve
vagy!
Betölt az örök vágy,
a közelgő béke,
az örök élet, a lélek
temploma,
lép a földi kétség, s
félelem helyébe.
Nem mételyez tovább
Bábel öröksége,
helyébe lép a tiszta,
öröklángú béke…
„ és lőn világosság”,
Felharsan a mennynek
harsonája,
s mint májusi eső
ömlik a tájra
a végtelenség isteni
üdve,
a Szent lélek
megváltó áldása,
Pünkösd csodája:
a Feltámadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése