Lyza
Őrült szenvedély
Virágillat száll,
mint homok
vad szélben, vaj' mi a titok,
hogy bűvöd, mint bársonyos est
lelkemben Adonisznak fest.
Hívogat mézédes szemed,
gyötörsz egyre, s szád kinevet.
Majd pajzán tűz lángra lobbant,
s vágyom ölelő karodat.
Mennyire imádlak, ó te!
Szerelmem már heggyé nőve,
de hiába űzöm egyre,
csak növekszik végtelenre.
A vágyam érted sosem fogy,
csókban fogan bocsánatod.
Az arcod, mint barack hamva,
esdőn, mélyen megzuhanva.
Csak ne tennéd tönkre szívem,
mennék veled készségesen!
Lelkem ég, hisz' gyógyír várja,
véred-tüzes lobogása.
vad szélben, vaj' mi a titok,
hogy bűvöd, mint bársonyos est
lelkemben Adonisznak fest.
Hívogat mézédes szemed,
gyötörsz egyre, s szád kinevet.
Majd pajzán tűz lángra lobbant,
s vágyom ölelő karodat.
Mennyire imádlak, ó te!
Szerelmem már heggyé nőve,
de hiába űzöm egyre,
csak növekszik végtelenre.
A vágyam érted sosem fogy,
csókban fogan bocsánatod.
Az arcod, mint barack hamva,
esdőn, mélyen megzuhanva.
Csak ne tennéd tönkre szívem,
mennék veled készségesen!
Lelkem ég, hisz' gyógyír várja,
véred-tüzes lobogása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése