Kosztolányi Dezső
Pünkösd
Lángszárnyakon röpül
felénk a nyár,
Az éj meleg s már
perzselő a reggel,
Bolygunk az éjbe
álmodó szemekkel,
S ritkán találunk
hűvös árnyra már.
Az ég fakó, az éj is
rövid,
Alig bújik el a nap
egy bokorba,
Aztán ragyogva új
erőbe forrva
Kiszáll az égre
lánguszályt röpít.
A róna várja a
hűsfényű holdat,
Leng a kalász,
vérszínű rózsa lángol,
Leszáll a boldogság a
másvilágról.
A néma csillagok
reánk hajolnak,
És álmodó, fáradt
fejünk körül
Színes, aranyló
lepkeraj örül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése