Zsitvainé Borsos Irén
Utazás Pestre
Hol sűrű lett, hol
pedig túl híg… Öcsi megkóstolta, de visszadobta. Olyan arcot vágott, hogy
nekünk, eszünkbe sem jutott megkóstolni.
Hogy mersz dobálódzni, dobálózz tinálatok! Megetetem veled amit ledobtál!- mondom. A barátnőimet sem kellett biztatni…
Futkározás , hajigálás, birkózás, egymás „megetetése” jó játék volt…
Amúgy betyárul odakozmált…
Önfeledt játékunk meddig tarthatott? Megijedtem, amikor körülnéztem. Gyerekek, szedjük le a falról meg a szekrényről! Mit fog szólni az Anyukám…?
Vekker csörög… Nem tízéves vagyok, hanem hatvan! Reumás derékfájás kínoz, és rosszul alszom... Felülök az ágyban, reggel van? A szemem bedagadva. Borogatnám, mi a csudát csináljak, Budapestre kell utaznom!
Férjem vigasztal… mindjárt kivisz kocsival a buszhoz. Nagyon kedves… Beülök hátra a csomaggal… Megbeszéltük, hogy zsemlét is veszünk. Hideg szél fúj… Már itt is az üzlet. Kiszállok…
Hátam, derekam csupa víz. A kabátom is átvizesedett, a nadrágom csupa víz! Józsi csodálkozik, valóban? Tegnap lemosta a kocsit, de hogy a fenébe folyt az ülésre a víz? A sírás kerülget, most mit csináljak?
Ha hazamegyek átöltözni, lekésem a buszt. Ha így szállok buszra, megszáradok Pestig? Az ablak mellé ülök, a fűtés kedvező.
A kiflit eszegetem, azután a tej következik. Az út összevissza kanyarog. Megvárom, amíg egyenesen megyünk. Egy nagy zökkenőnél kiömlik a tej. Törölgetem, de ragad az arcom, a ruhám… Mindjárt megőrülök! Ennyi már sok nekem… Hisztériás kacajban török ki…
A busz utasai megrovó tekintettel fordulnak felém…
Mindenki engem néz. Egyik arcról a másikra nézek: mindenki ismer? Kollégáim, rokonaim, ismerőseim néznek szótlanul, megrovóan ... Itt állok porig sújtva…
Irénke, Irénke! – ráz a férjem, kelj már fel, lekésed a buszt!
Hogy mersz dobálódzni, dobálózz tinálatok! Megetetem veled amit ledobtál!- mondom. A barátnőimet sem kellett biztatni…
Futkározás , hajigálás, birkózás, egymás „megetetése” jó játék volt…
Amúgy betyárul odakozmált…
Önfeledt játékunk meddig tarthatott? Megijedtem, amikor körülnéztem. Gyerekek, szedjük le a falról meg a szekrényről! Mit fog szólni az Anyukám…?
Vekker csörög… Nem tízéves vagyok, hanem hatvan! Reumás derékfájás kínoz, és rosszul alszom... Felülök az ágyban, reggel van? A szemem bedagadva. Borogatnám, mi a csudát csináljak, Budapestre kell utaznom!
Férjem vigasztal… mindjárt kivisz kocsival a buszhoz. Nagyon kedves… Beülök hátra a csomaggal… Megbeszéltük, hogy zsemlét is veszünk. Hideg szél fúj… Már itt is az üzlet. Kiszállok…
Hátam, derekam csupa víz. A kabátom is átvizesedett, a nadrágom csupa víz! Józsi csodálkozik, valóban? Tegnap lemosta a kocsit, de hogy a fenébe folyt az ülésre a víz? A sírás kerülget, most mit csináljak?
Ha hazamegyek átöltözni, lekésem a buszt. Ha így szállok buszra, megszáradok Pestig? Az ablak mellé ülök, a fűtés kedvező.
A kiflit eszegetem, azután a tej következik. Az út összevissza kanyarog. Megvárom, amíg egyenesen megyünk. Egy nagy zökkenőnél kiömlik a tej. Törölgetem, de ragad az arcom, a ruhám… Mindjárt megőrülök! Ennyi már sok nekem… Hisztériás kacajban török ki…
A busz utasai megrovó tekintettel fordulnak felém…
Mindenki engem néz. Egyik arcról a másikra nézek: mindenki ismer? Kollégáim, rokonaim, ismerőseim néznek szótlanul, megrovóan ... Itt állok porig sújtva…
Irénke, Irénke! – ráz a férjem, kelj már fel, lekésed a buszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése