Komáromi János
szavakat sző
szavakat sző
tündér-hálójába
varázs-éjszaka
ezer-percű ujja
fénysugár-csomó
csillagok az égen
sápadt fejét a Hold
felhőkbe fúrja
szétterül
feslett-kéjjel égi-lepedőn
sűrűn gomolygó álmok
nehéz füstje
édes élet-nedvet
rejteget magában
duzzadó vágyak
kitörni vágyó fürtje
szavaktól nem
fakadnak fel a sóhajok
szavaktól nem szakad
mennybe a kiáltás
szavakkal nem
váltható meg a szerelem
szavakkal nem űzhető
el a bálványimádás
lesüllyed az odaadó
meztelen alázat
felemelkedik a
vigyázva-bíró lélek
nélkülözhetetlen
részemmé váltál
egészen urallak és magamnak
féltlek
tündér-háló
zihálva-szaggatva lóg
szavakat feledve
bomlik fel az éj
fehér fény önti el
szabaddá vált lelkemet
még várj egy kicsit,
csak azután beszélj...
...beszélj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése