Siktár János
Varázsold édenkertté
…
Varázsold édenkertté
amelyen élsz, e földet,
ha már valódi kertjét el kellett hagyni régen.
Az aggodalmas lelkű elhull a talpalatnyi
rögön, amit hazának nevez önhitt hevében.
Szabad vagy, otthonodnak válaszd a szabadságot,
s nevezd testvéreidnek, kik tájain lakoznak,
de így tekintsd a tért és a végtelen időt is,
ne szidd a kort, s a helyet durván ne ostorozzad.
Egy mosoly a szegényből dúsgazdagot varázsol,
s egy könnycsepp a vitézt is nyúlszívűvé alázza,
fogadd el úgy a létet, ahogy van, víg kedéllyel,
szép az, ha nem zavarja az ördögnek varázsa.
Szavad nekem öröklét, pedig te számtalanszor
csüggtél az elmúlandón emésztő szerelemmel,
s légy bár ura a pénznek, értéked nincs előttem,
ha nem vagy önmagadban is tisztalelkű ember.
Telítsd eszed tudással, okos tapasztalattal,
s szívedet italával a hitnek és a vágynak,
akkor tiéd az égbolt, akkor tiéd a föld is
s lehet szegény, ki úrként parancsol a világnak?!
ha már valódi kertjét el kellett hagyni régen.
Az aggodalmas lelkű elhull a talpalatnyi
rögön, amit hazának nevez önhitt hevében.
Szabad vagy, otthonodnak válaszd a szabadságot,
s nevezd testvéreidnek, kik tájain lakoznak,
de így tekintsd a tért és a végtelen időt is,
ne szidd a kort, s a helyet durván ne ostorozzad.
Egy mosoly a szegényből dúsgazdagot varázsol,
s egy könnycsepp a vitézt is nyúlszívűvé alázza,
fogadd el úgy a létet, ahogy van, víg kedéllyel,
szép az, ha nem zavarja az ördögnek varázsa.
Szavad nekem öröklét, pedig te számtalanszor
csüggtél az elmúlandón emésztő szerelemmel,
s légy bár ura a pénznek, értéked nincs előttem,
ha nem vagy önmagadban is tisztalelkű ember.
Telítsd eszed tudással, okos tapasztalattal,
s szívedet italával a hitnek és a vágynak,
akkor tiéd az égbolt, akkor tiéd a föld is
s lehet szegény, ki úrként parancsol a világnak?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése