Szokolay Zoltán
Elátkozott völgy
most még a lassú mozdulat ahogy
szembefordulok benned önmagammal
hirtelen megszakad a kövekből sugárzott zene
látszólag közönyösen figyeli egyik arcom a másikat
de már ugrásra kész remény a szemgolyók mögött
de már mindkét jobbkezem a pisztoly markolatján
aztán két egyidejű dörrenés két egyidejű puffanás
és tűzhet erre a bájos tájra tovább a Nap
míg egyszer megérted végre mindazt ami történt
és eltévednek és elpusztulnak az akkori utazók
mert csak fehér csontok világítanak majd
a hideg éjszakában
szembefordulok benned önmagammal
hirtelen megszakad a kövekből sugárzott zene
látszólag közönyösen figyeli egyik arcom a másikat
de már ugrásra kész remény a szemgolyók mögött
de már mindkét jobbkezem a pisztoly markolatján
aztán két egyidejű dörrenés két egyidejű puffanás
és tűzhet erre a bájos tájra tovább a Nap
míg egyszer megérted végre mindazt ami történt
és eltévednek és elpusztulnak az akkori utazók
mert csak fehér csontok világítanak majd
a hideg éjszakában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése