2017. február 1., szerda

Balogh Bea - Február igézete; - Era; - Téli éj fátyla alatt



Balogh Bea
Február igézete

Hó-pázsit tarkította magaslatok
elmúlásba veszett zöldje felett
tél-bárka araszol nesztelen,
ám jégsapkás bérceik villanása
változást sejtet.
Hűvös odvában pillog
a bágyadtság madara,
csak lomhán moccan
tollai menedékéből.
Hallgatag tusáját vívja a fagy,
csatáját veszíti a Nap sugaraival,
csillám-lepedőn lábujjhegyen settenkedő,
langyos-léptű nappalok
újra olvadás melankóliáját hozzák.
Elgémberedett tagjaiból ocsúdva
veszi fel latyak-ruháját Február,
majd ég-tiszta esők cseppjeivel
bontakozó életeket mos újjá..
*
Era

Füstszín felleg könnyezi
a búcsúzó tél táncát,
s változás esőcseppjére vágyakozó
szivárvány-pillangók csapdosnak.
Tegnapokba hervadt, fázó
képek tárlatai a tisztuló láthatár
amfiteátruma méhébe oszlanak
és búját napsugár fényében tündöklő
bibefakadás váltja fel.
Énekes madarak fenséges himnuszát
korszakokat átfogó fuvallat
röpteti tavasz-ruhát sóvárgó provinciák felé.
*
Téli éj fátyla alatt

Hópelyhet libbent a meztelen égbolt,
az univerzum végtelen-szőtt opálja
éteri mezőket sejtet.
Tudattalan énjét
gyöngyözi a messzeség,
ében éj burkába zárt
csillagok fénye
álmaink balkonját bejárva
becézőn lelkünkre hull.
Letűnt percek skarlát parazsa
ó-napok íriszén izzik,
szelíden lobogó láng-tündék vigyázzák
a grafit-szürkeségbe némult időt.
Az éj réveteg csendjébe merülve,
szótlanságuk árnyain pihegve,
szelencébe zárt szerelem éled…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése