Della Mária
Behavazott
Ma reggel arra keltem
behavazott már a tél,
kinézni alig mertem,
fehér pihe térdig ér.
Fenyőfa földig hajlik,
vatta paplan a hátán,
tűlevél ki se látszik,
káprázatos e látvány.
Havat most nem seperek,
jó meleg a kis szobám,
addig még ki se megyek,
amíg tele a kamrám.
behavazott már a tél,
kinézni alig mertem,
fehér pihe térdig ér.
Fenyőfa földig hajlik,
vatta paplan a hátán,
tűlevél ki se látszik,
káprázatos e látvány.
Havat most nem seperek,
jó meleg a kis szobám,
addig még ki se megyek,
amíg tele a kamrám.
*
Téli csendben
Hópaplan alatt a föld
tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.
Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.
Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény,
szeretet gyújt fákon, szivekben fényeket.
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.
Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.
Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény,
szeretet gyújt fákon, szivekben fényeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése