Kovács L. István
Jégbe zárt sóhajok
…régen elmúlt a nyár,
az ősz is messze jár,
s az idő télbe fordul,
a patakon jég csikordul.
az ősz is messze jár,
s az idő télbe fordul,
a patakon jég csikordul.
Kopasz ágak között,
mint jégbe zárt sóhajok,
oly halkan szólnak,
szél fuvolából a dallamok.
mint jégbe zárt sóhajok,
oly halkan szólnak,
szél fuvolából a dallamok.
Milliárdnyi hópehely,
kavarog, táncát járja,
a fehér hó paplan,
rátelepszik fűre, fára.
kavarog, táncát járja,
a fehér hó paplan,
rátelepszik fűre, fára.
Jeges csend ült a tájra,
fák sóhaját magába zárta,
az ágon madár sem rebben,
minden oly nyugodt a csendben.
fák sóhaját magába zárta,
az ágon madár sem rebben,
minden oly nyugodt a csendben.
Nincs életjel sehol,
csak, a jeges szél dalol
csak, a jeges szél dalol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése