Nagy Csaba /Gyémánt/
Januári kép
Hó nélkül fázik a
rét.
A szürkeségben
a holt holt, az élő sem él.
Nem hittem volna,
hogy számomra
ez lesz a legszebb tél.
Alant már látom
a nyíló hóvirágot,
felszálló köd kavar
bíbor mámorálmot.
Képzelet rak elém
vágyvarázs-szőnyeget,
türelmetlen ütök
vasba fenyőszöget.
S még nem ismerlek,
játszva mondod, igaz
csalfa játék a tél,
te gyönyörű tavasz
míg eljössz,
hányszor sóhajtasz?
*
A szürkeségben
a holt holt, az élő sem él.
Nem hittem volna,
hogy számomra
ez lesz a legszebb tél.
Alant már látom
a nyíló hóvirágot,
felszálló köd kavar
bíbor mámorálmot.
Képzelet rak elém
vágyvarázs-szőnyeget,
türelmetlen ütök
vasba fenyőszöget.
S még nem ismerlek,
játszva mondod, igaz
csalfa játék a tél,
te gyönyörű tavasz
míg eljössz,
hányszor sóhajtasz?
*
Szép lelked
Azt mondtam, már nem,
hogy ebben az évben
többé nem könnyezem
Mégis mindig, most is
egyszerűen elönt,
pedig a legszebben
köszöntött
be hozzám az újév,
Veled, ismét Veled,
s könnyeimet is
csak Te ismered
El sem hiszem,
hogy szép lelked
egyetlen kulcsát is
csak Nekem szenteled.
hogy ebben az évben
többé nem könnyezem
Mégis mindig, most is
egyszerűen elönt,
pedig a legszebben
köszöntött
be hozzám az újév,
Veled, ismét Veled,
s könnyeimet is
csak Te ismered
El sem hiszem,
hogy szép lelked
egyetlen kulcsát is
csak Nekem szenteled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése