Mokker - Január

Mokker

Január

Csontig hatoló hideg,
körülöttem minden rideg
emberek, és a fák,
szürke, kietlen a táj.
Tüdőt égető fagyos levegő,
szívem egy érzelem temető,
nehezen záródó kapilláris,
lelassult a dobbanás is,
utolsókat lüktet még,
pillantásodtól hamuvá ég,
utolsó csepp vér ereimben,
felforr érintésed tüzében,
utolsó levegővétel,
s lelkem vidd el,
megsúgom neked, nem félek
ölj meg, akkor is szeretlek!