Berze Tünde - Szeptember

Berze Tünde

Szeptember

Búsan emeli kalapját a nyár,
s lassan búcsút int, mint öreg diák,
ki elkoptatta már az iskolapadját.

Őszi szélben rőt levél ring a fán,
a nyáridő oly víg paripái tovafutnak,
magukkal húzva boldog idők szekerét.

Reszketve öltözik minden fa, s bokor,
hisz parádés dísze tudja nem tart sokáig,
szürke szemfedőjét fürge kezek szövik.

A Nap álmosan nyújtózva ásít az égen,
utoljára még kicsit játszik bágyadt fényével,
a szerelmét ráleheli természet érett ölére.

Gyermekei majd reszketve megbújnak,
Tavasz álmot álmodnak színes takaróban,
termékenység angyalát várva hideg hóban.

.kaktusz - Két dolog felelős ...

.kaktusz

Két dolog felelős …

 https://www.youtube.com/watch?v=DjfenFWB_yc

Tudod arra gondoltam,

hogy a világon minden jóért,

minden rosszért,

ami történik az emberrel,

és általa az egész világgal,

két dolog a felelős,

az egyik a szeretet,

a másik talán nem is a szeretetlenség,

nem a szeretet hiánya,

ki még nem találkozott vele,

azt se tudja, hogy mit veszít nélküle,

miért is okozna az ilyen hiány törést,

a közömbösség egyhangúsága az övé,

nem is a gyűlölet,

az ellen tüskét növeszthet,

hanem a legnagyobb bűnös,

a legártalmasabb ellenség a világon

a színlelt szeretet,

minden hazugságra fény derül,

és aki egyszer csalódik benne,

az többé már hinni sem tud senkinek,

az igaz szeretetre

szinte minden esélyét elveszítette,

mintha biztosnak hitt otthona lenne,

és máról holnapra felkészületlen

az utcára kerülne,

ha valaki csalódik benne,

ha hamis volt a szeretet,

akkor annak minden,

aminek addig értelme volt,

a szeretettel együtt szertefoszlik,

megszűnik a jóság értelme,

a tisztaság, a hála értelme,

a ragaszkodás, a becsület,

a szeretet értelme,

értelmetlen lesz az egész világ,

még az élet is értelmét veszíti,

olyan lesz

a szeretetben csalódott ember,

mint egy valamikor gondozott növény,

akit magára hagynak hirtelen,

vagy megbetegszik,

és elpusztul,

vagy elburjánzik, elvadul,

többé nem lesz örömére senkinek,

senki el se hinné,

hogy ez a maga mellől mindent kiszorító,

valamikor sokaknak gyönyörűségére volt,

vagy mint az elvadult,

cserbenhagyott kutya,

aki addig mennybe szállt

egy simogatástól akár,

és aki megtámad minden arra járót,

mert ha az elhagyta,

aki őt hite szerint szerette,

az idegen világtól.

már nem várhat semmit jót.

2009.ápr. 29.

Lyza - Vágyom az érintésed

Lyza

Vágyom az érintésed

Szonett I.

Égő mámorban elém hullva,
a lelkem örök harcban véled,
meggyötörve és porrá zúzva,
izzik a vágyad, forr a véred.

Szomjazom én hűs érintésed,
ha a tűzszemű hajnal dereng,
a kéjes forró testem borzad,
és a kis csalogány nótát zeng.

A kertem homályos sarkából
rózsák illatát hozza a szél
szemed varázsa csordultig tölt

rubin ajkad édes zúgából
lágyan fény villan, ha vágyam kél
nincs más mit adhatok, csak

Fazekas Imre Pál - Én hű társad

Fazekas Imre Pál

Én hű társad

mióta sorsunk megszületett
úgy múlnak az évek

párhuzamos gondolataink
karjaink szavaink összeérnek
örökké szomjazó lelkű hangunk
boldogság levegőjét szívja
kettőnkről szól minden szerelmes ének

örök kísérőnk a társ a remény
kikerülhetetlen földi erő
virágillat-ének szép tünemény
vakítóan lágy elvarázsló idő

szavaid élnek a homlokomon
fényeidet rajtam felejtetted
forró ajkad lángját csókjaimon
mint csodák tükrét  szívedbe rejtetted

itt dobogok benned vágyva ölelsz
gyönyörű szemeid elrejtenek
izzó lelkünk minden útján viselsz
s én hű társad a szívemből szeretlek

Gősi Vali - A múzsa csókja

Gősi Vali
A múzsa csókja 

Költő!

A titok mélyen megbújik,

de Te ne add föl,

rátalálsz

utad során

egy hűséges társra,

s ez nem félelmetes

látomás...!

Indulj hát, ember

a lélek-útra,

hol álarcod lehull,

s felderül

valami tiszta,

szivárványszínű

gyönyörű fény,

ott legbelül...

Szökken az árnyék,

s nyomában könnyű

mosoly születik

arcodon,

s e félszeg,

néma bíztatásra

fénycsók villan majd

ajkadon.

Feltárul akkor

e csábos csókra

a mélyen rejtőző,

nagy titok,

s bár szelíden szólít,

biztosan hallod:

„Költő! A lelked,

a múzsád vagyok!"

Hatházi Áron - Nyármúló

Hatházi Áron

Nyármúló

megszelidülnek a hangok
hangok a zöldszínű fűben
elfut a fény hova már nem
nem jutok már ma el én sem

lenn az avar puha párnám
éjjeli lombok a sátrak
zizzen a nyár aluvóban
nyugszik a föld közelében

meghal a nyár ma - ne sírjál
eljön az ő temetése
nézd mosolyogva tekint rád
s bújik az ősz kebelére

Kovács Daniela - valahol ott vársz rám ...

Kovács Daniela

valahol ott vársz rám...

 https://www.youtube.com/watch?v=dzcz-DoOg-Y

Valahol ott vársz rám, túl a hallgatáson,
túl a bús ősz ázott magányán,
a Napba simuló felhőhasadáson,
túl a dajkáló sugár aranyán.

Valahol ott vársz rám, szelíd türelemmel
csodavilágunk száz meséin túl,
nyári éjjelekben rejtőző meleggel,
mely ölpuha, selymes emlékekbe hull.

Valahol ott vársz rám minden esthomályban,
minden derűs arc vonásain túl,
minden szenvedélyes, olthatatlan vágyban,
mely, mint forró láva föld méhébe fúl.

Valahol ott vársz rám minden édes ízben
hol a perc méze mindig visszacsókol,
csöndet megszegő, Istent áldó hitben,
hol leggyönyörűbb dallam angyalhangon szól.

Valahol ott vársz rám, hol súlytalan az élet,
sosem írt míves verseim mögött,
a kövekbe dermedt múlt hidegében
Te vagy a mindenség ég és föld között.

Leleszi Balázs Károly - Hajnaltájt

Leleszi Balázs Károly

Hajnaltájt

Kedvesem, ha hajnaltájt szellő,
napsugár vagy rózsaillat
nyugtalan álmodból felébresztene -

ne haragudj meg rájuk.
Szél, napsugár vagy rózsaszirom,
figyeld csak: mindegyik gyengédség,

mindegyik szerelem.
Felébreszti a simogatásokat a szélben,
öleléseket a fényben,

csókokat a rózsasziromban.

Tóth Edit Magdolna - Őszbeborult

Tóth Edit Magdolna

Őszbeborult

Sötét felhők
Kusza árnyán
Zsinatoló  
Varjúcsapás
Távolsínek  
Kótogása  
Átall-fűzi  
Vad ritmusát

Szélfúváson
Keringetve
Faágaknak
Síró zaját
Kóbor lelket
Eltángálva
Tovaűzi
Napvigaszát

Szomorúfűz - Kopogtatnak az őszi szelek

Szomorúfűz

Kopogtatnak az őszi szelek

https://www.youtube.com/watch?v=gs-hIhET5m8

Sárgul a fű a réten

Aranyló levelek szállongnak

Vándorfelhők a horizonton

Dallam száll az őszi illattal

Csodálattal nézek a messzeségbe

Figyelem a vonuló madarakat

Búcsút intve a múló nyárnak

Az őszi szelek kopogtatnak

Ódor György - Bokor alján

Ódor György

Bokor alján 

Nem tudom mért, oly jó volna
megpihenni egy bokorban,
ott várni jó, kedves szóra,
de hazudni igaz módra,
vágni vihart, vetni magot
és elhinni, szabad vagyok,
kapaszkodni szalmaszálba
s későn tudni meg, hiába.
Ölelni az ellenséget,
aki nekünk sose vétett
s virágként, kislány hajába
szegődni, ha kiabálnak.
Csókot csenni százat, ezret,
gyorsan futni, ha kergetnek,
beleírni minden könyvbe
nagybetűkkel, hogy élveztem
ezt a néhány bolond évet,
vérrel álljon meg az élet,
ne könyörgő imádsággal –
mondom panaszkodó számmal.

Kutya elől lopni csontot,
megugathass milliomost,
földre szállni angyal helyett,
a gyengébbnek adj kenyeret,
ölbe kapni eget-földet,
hogy a szentek szemeiket
szégyenkezve tegyék rátok,
amíg annyi koldust látok.
Ujjamat szájamba venni
s csecsemőként megkérdezni,
hol vagyok, hova születtem,
lesz-e még emberi lelkem,
sóhajthassak a világra:
egyedül én legyek árva,
kinek társa az a féreg,
mely szétrágja szívecskémet.

Bokrok alján aludni el,
mint a mókus, hogy semmi jel
ne maradhasson utánam,
szánalom vagy gyenge bánat
a harmatos füvet érje
s ejtse könnyét a vidékre.
Jó volna, ha mindenemet
ott temetné a szeretet,
sose tudhassák meg rólam,
mit kerestem én e korban.

Torma Zsuzsanna - Álmaimból felébredni jó

Torma Zsuzsanna

Álmaimból felébredni jó

Álmaimban nem kell igent mondanom,
Amikor nemet mondanék,
Álmaimban önmagam lehetek.
Álmaimban nem befolyásol
Sem idő, sem tér,
Sem más idegen akarat.

Nem kell észrevennem,
Ami nem érdekel, de
Láthatom, amit látni akarok
És mondhatom, amit
Mondani szeretnék.

Kimondhatom a
Kimondhatatlant annak,
Akinek én szeretném és
Azt hallom, amit
Hallani szeretnék tőle.

Álmaimból mégis
Felébredni jó,
Mert amit álmodok,
Sajnos az mind nem igaz
És nem való!

Siktár János - Magány szonett ...

Siktár János

Magány szonett..

 https://www.youtube.com/watch?v=M06Cbp9EqcI

Mióta megfosztott már az élet
tetőled is, mondd ugyan mi van még?
És most vajon miben higgyek én még,  
a kék ég alatt miben reméljek?

Ó bár a lágy selymes kezű álom
vágná le már sok keserves órám,
hisz csak a fájdalom vár itt énrám.
melyekben én csak kínom találom!

Lopva teríti majd ránk, ha eljő,
piszkos szürke szárnyait az álom,
ahogy fodros víz színét a felhő.

Jaj ne hagyj magamra majd, ha várom
megöregedve és elcsigázva,
hogy kaput nyisson nekem halálom.

B. Huszta Irén - Lehullt levél

B. Huszta Irén

Lehullt levél

Szelíden sárga nyárfalomb
Ma gyenge szellőt borzol,
Az alig fénylő napkorong
Nagy szürke felhőt korhol.

Ha árnyat vetsz a földre lent,
Az este ködbe burkol,
A hűvös őszi éjbe leng,
Ha lomb mesél a múltról.

A nyár a múlt, a langy meleg,
Szerelmed izzó csókja,
Az esti fény, a förgeteg,
Borúmat elsodorja…

De elmaradt, már múlt marad
A nyár derűje bennünk…
Karod lehullt levél. A vad
Vihar szellőre enyhült.

Adamecz László - Arcomba

Adamecz László
Arcomba

Arcomba vigyorog bamba képével az Ősz,
azt hitted, színem, fényem mindig lenyűgöz?  
Ködben úsznak az erdők, a völgyek, hegyek,
Napot se látom, s még boldog legyek?

Arcomba bámul, kit nem bántottam soha,
ölelném őt, de szíve hozzám mostoha.
Mily átok szándék taszít téged ellenem,
szívembe zárnálak, ezt tennem kellene.

Arcomba vágott a valóság félelme,
szavazzunk nemmel, ez népünk léte, érdeke.
Ki ezt nem teszi, annak szíve nem magyar,
ha elbukunk életünk lesz keserűbb, fanyar.