Albert Ferenc - November

Albert Ferenc
November

/Enyészet hava/

Jönnek a deres emberek,
november is itt tekereg;
zárva már az ajtó, ablak,
szürke ködben bujkál a Nap;
későn kel és korán fekszik,
széllel bélelt eső esik.

Bronzba mártott üzenetek
borítják a sírkerteket;
pislákoló mécsek lángja,
fényözönt szór éjszakára,
végtelen csend és nyugalom;
suttog a néma sírhalom.

Begubózik a természet;
s magára hagyott fészek
búsul fának ágai közt;
lakója rég elköltözött,
arany ködmönt hátra hagyva;
mely most a földet takarja.

A természet ágyat vetett;
és miután levetkezett,
kezdi hosszú téli álmát,
hallgatva szél trombitáját;
szelíd szilencium hangra
pilled el Enyészet hava.