2014. november 21., péntek

Kováts Péter /Skorpió/ - Párbeszéd "Veled"



Kováts Péter /Skorpió/

Párbeszéd „Veled”

Én itt – Te nem tudom,
tán alszol vagy gondolkozol.
S most szólok, szólok Neked!
és tisztán hallom a feleletet.


Szeretetsz-e mondd,
       -Igen szerelmes vagyok.
Kit szeretsz - ha nem titok
       -Téged! hát nem érzed?!
De igen, - és mégis,
mégis kérdezem,
miért mondd! Miért?
       -Nem tudom, csak úgy.
De mégis miért?
Hiszen a levegőt
én is úgy veszem,
és én is úgy beszélek,
alszom és eszem,
sírok és nevetek mint más!
Te szólsz:
       -Nem! Másért szeretlek.
S én kérdezem: mégis miért?
Ismersz?
       -Eléggé nem! Nem tudom.
       -Csak látlak, érezlek!
De hátha őrült vagyok!
s a gondolataim kegyetlenek!
       -Most már nem számit,
       -ilyennek szeretlek.
Nem számit?! Nem?
Őt is szeretted, s a múlté már!
Azt hiszem Te nem tudod!
Nem érted! mi is a szerelem!


De te nyugodtan szólsz.
       -Az más. Az volt,
       -Téged szeretlek most.
S most fordítasz, és visszakérdezel,
       -és te kedvesem szeretsz-e engem?
Igen. Azt hiszem.
       -Azt hiszed? ÉS MÉGIS MIÉRT?
Mert szeretsz szerelmesen.
       -Ezért? Csak ezért?
       -S ha nem szeretnélek?
Elfelejtenélek,- azt hiszem.
       -Elfelejtenéd? csak úgy egyszerűen?
       -Akkor ez nem igaz szerelem.


De igen!
Ma, holnap és holnapután,
mert ha összegyűrt álmaim
s a kétségbeesett vágy
téged sehol sem talál
az enyészetté leszek már.
És nem tudhatod te sem
Hogy az mit érzel
Valóban szerelem
       -De igen én biztosan tudom!
       Hogy nem felednélek
       Csak úgy egyszerüen.


Nem! Kérlek várj!
Most szép, most új, most érdekes
Mert más, mert …
Most hiszed ez örök
Még nem volt baj semmi,
Nem akartad próbára tenni
És esküszöl, ez a szerelem?
       -Igen! Én ezt igy hiszem
       -Vagy gondolod csak úgy
       -Neked adtam volna a testem?


Ó hát ezért?
De hisz én is adtam,
A testem – ahogy mondod,
Vagy csak nő adhat ilyet?
Vagy csak áldozat volt
A szerelem oltárán, igen?
S Te azt mit én, nem érezted?
Nem együtt voltunk?
Nem együtt akartuk?
Csak Te adtál nekem?
És erre már nincs válasz
Csak mély csend, ami körülvesz.


Én itt, -- Te valahol,
Tán alszol, vagy gondolkozol,
Beszéltem hozzád,
s te bennem válaszoltál.


1 megjegyzés: