Szomorúfűz
Őszi szél
A nyárban suttognak,
zsongnak a fák a szélben. Az ősz zúgatja a sárguló falombokat, zizegteti a
sárguló faleveleket, csörgeti a száraz ágakat. Az őszi szél még langyos, de már
belénk bújik és csípősen fut át rajtunk. Hozza és szétkergeti a ködöt. Zúgatja
az örökzöldeket, a kis madarak fázósan csicseregnek haragos zöld lombjai
között. Dió, gesztenye, makk – érett gyümölcsök a fák alatt, szőlőfürtök a
lugasokon. Zöld és sárguló levelek potyognak, sodródnak a szélben. A tanyák
körül az ősz illata szállong, fanyar füsttel keveredve. A kéményekből tekergő
füst száll fel. Már fáradtan állunk meg az őszi délutánokban, a felhők
gomolygása alatt.
A reggelek szürkék,
már csípősek. Nehezebben világosodik. Később még látni a Napot és jól esik
finom simogatása, de már fázósan húzzuk össze kabátunkat magunkon.
Az alkony is hirtelen
száll ránk. A hosszú, őszi esték hangulata ölel bennünket. Szemünkben
fényszikrákat vet táncolva a tűz pattogó lángnyelve, meleg simogatása.
A tiszta, éjszakai
égbolton hidegen szikráznak a csillagok.
A csend szétárad
köröttünk, sóhajok szállnak az álmokban, míg lassan ránk terül a fáradt
nyugalom, a béke vagy hallgatjuk rendszertelen szívverésünket az
álmatlanságban.
Magunkhoz szorítjuk
az emlékeket, várva a jótékony álom legyintését, a hideg ragyogású reggel
érkezését.
http://youtu.be/O_kMu5ZJUrk
VálaszTörlés