P. Pálffy Julianna - Borostyán és smaragd

P. Pálffy Julianna

Borostyán és smaragd

hiába csak emlék és hiába fáj,
bennünk nevet még az a régi nyár,
szép szemedben ma is lángolnak
a fények, legmélyén borostyánok
és smaragdok égnek, íriszedben
aranyszikrák cikáznak, felcsillannak,
ha engem tudnak, ha engem látnak;
nem engednek el, fogoly vagyok,
bilincsem nincs, mégis maradok -
mert lehet köztünk ezernyi akadály,
hegyek, völgyek, folyók és száz
határ, érezni foglak minden percben
és minden pillanatban, ha elér hozzám
a vágyad álom hozta, fény-alakban;
átölelnek bennünket a meghitt illatok,
elvarázsolsz újra, s újra a tiéd vagyok,
beborít a szerelem, ránk csókeső hull,
valóság hiába ébreszt, te itt maradsz
velem, s én veled - visszavonhatatlanul.