Gubcsi Lajos - Nőtél

Gubcsi Lajos

Nőtél

Igen, meg tudom várni azt is, amit soha sem láthatok
S didergek éveket az átmosó esőben, ha rád várok
Ellenállásodon fényesre élezem türelmem
Színes hazugságaid bitangsága közben
Átmegyek a szédítő szivárvány alatt
S figyelem Napig érő vigasságodat
Örömünkbe keverem másokét
Szívesen elhalunk a kedvedért
Belépek emlékemmel
Szemfényes képedbe
Kettészakadt léptekkel
Mentél a képzeletbe
Velem, hova, miért
S rám írod, mit vélsz
Szülöm a sorokat
Leírod sorsomat
Kezem rajtad
Nem akartad
Női ármány
Éji sárkány
Hiú, hiú
Tél