Molnár Szilvia
Telet csókoló
Kemény szirmaid
dárdákként sokasodnak
Rajzanak köztük
önkéntes katona-szárnyasok
Ingasz a szélben a
fejfa tövében
Zúgod a gyászt
búcsúzók özönében
Angyali termeted őszbe
vegyülő avaron
Napsugár-nyugalom
ágyasok szelíd kelyhében
Télcsók ha szálka a
’vénasszony’ szemében
Érzed, ez mély-puha
engesztelő állapot
Mert mind fölött, ki
itt élt a jégcsillagok felragyognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése