2014. december 9., kedd

Turza Sándor - Türelem



Turza Sándor

Türelem
Miközben az élet felfalja előled az évet,
keresed büszke magadban az érvet.
Vigasztaló szavak feneketlen zsebedbe,
de már oly ritkán kerül egy-egy a kezedbe.
Veled őszül meg a gondolat,
féli lelked a sötét erdőt, mocsarat.
Fényre, szeretetre vágyik, miközben
maga kételyerdőjében bőrig ázik.
Elfeledve a mulasztottat,
vágyva a félig megkapottat, törődve,
vérezve, a tehetetlenség gödrébe esve
felesküszöl a türelemre.
Türelmed évei csontossá edzik bőrödet,
halványabbak lesznek a csillogó szemek.
Karodban lassú sétákat tesz még az élet,
könnyes szemekkel mondod: szép ez az élet.
Türelmet hazudsz magadnak,
hiszel az általad kimondott szavaknak,
de benned a vágtató érzéslovak
réges-rég halottak.
Csókok, érintések égnek rajtad,
jártodban-keltedben, álmodban mozdul az ajkad,
tudod felébredve, magadat csaltad.

1 megjegyzés: