Szijártó Péter - Hordozlak magamban

Szijártó Péter

Hordozlak magamban 

hordozlak magamban, félek
örülök, lélegzem, tudok titkokat
szárnyas ajkakkal igézlek
s megélek csodás, hordozó dolgokat
de magamban úgy viszlek
akár a sorsomat
mikor

vagyok minden percek hőse
minden boldogság gyökere
minden mosoly őse
vagyok vidáman futó vonal a földanya tenyerén
vagyok, de úgy vagyok vele
nem is kérdem én
miért

látok leomló dombokat
szegülő patakot, egyszerre mindent
lármás városokat
látok óriás hegyeket, és törpe pontokat
látom, de nem nézem ott fent
az árva csillagokat
ahogy

fekszem öledben, ágyadban
minden kis teredben, padodon, házadban
minden kis érben, szegletben, hajlatban
fekszem a nagy földanya utolsó tenyerén
fekszem, de úgy vagyok vele én
tudom ott hordozol magadban