Válóczy Szilvia - Párbeszéd önmagammal

Válóczy Szilvia

Párbeszéd önmagammal

Légy következetes!
Magammal szemben?
Tanulj! Tanulj! Tanulj!
Minden hibádból okulj…
Nemrég még az volt eszemben,
Hogy újra csak én vesztettem…

Megváltozott a világ,
Mióta nekem sem vagy…
Létezel, mégis másnak vagy az
Mi? Az egész hatalmas, nagy…
Világom! Világom! Világom!
Megszáradt már minden virágom…

Miért sírsz folyton?
Mert megfojt az elfojtott folyamat…
Lebénította minden tagomat.
Azt hittem, marad az alkonyat.
Örülj! Örülj! Örülj! Minek?
Majd újra eljön a pirkadat…

És fájni fog? Nagyon?
Dehogy! Ha magadban hagyod,
Jó mélyre rakod… Akkor élhetek?
Nem öl meg minden egyes képzetet,
Mely hitt, követett mindent…?
Hisz ígért! Ígért! Ígért!
Hogy szeret! Szeret! Szeret!

S most mégis rajtam nevet…
Ki tudja miért? Nem mondta.
Az életet oly könnyedén felfogja,
Mint a mezőre szálló egek foglya,
Repülve élhet igazán…
Mondta! Mondta! Mondta!
Egyszer elhagy… Tudta…