Végh Sándor
Férfiálom, és a
valóság.
Tündérkép álmot visel, nem visz sehová, hálóruhát gondol, levetkőzhetetlent, s
kit érdekel, ha nem csak egy nőt visz el a csodálkozás, hiszen a férfinak sem
hitkérdés, neki mégis elcsodálkozás mindez, és kit érdekel szeretve lenni neki
a mindeneknek, mikor a hitel kétsége összecsapódó érzelmi viharok gombolyagán
aláülve válik mégis, mily gyönyörű mély álommá.
Vágyik durva szőrösségükre, áttört-összetört lelkeknek lenni, mégis örök kérdések a szeretőik, akik átizzadják álmaikban az éjzengű kincstelen homály leple alatt nyugtalanságukat, és egy mozdulattal merészen beletúrnak hajukba, no meg akarják a hitvány érzékiséget, éppen, s pont azért, mert egy asszonyt kívánnak?
Hát ez mi lenne más, mint ellentükör, az asszonyi, és férfiúi elmúlás elképzelhető képének ideje, mikor saját bűnös álmainkat, felvett maskaráinknak átvetült, és megingatható képeikbe ültetjük bele! Legfeljebb tiszteletünket kívánhatjuk a korlátozott mélyszépségünk iránt!
Létérzés igen, ez mindannyiunkban benne van az asszonyok iránt!
Vágyik durva szőrösségükre, áttört-összetört lelkeknek lenni, mégis örök kérdések a szeretőik, akik átizzadják álmaikban az éjzengű kincstelen homály leple alatt nyugtalanságukat, és egy mozdulattal merészen beletúrnak hajukba, no meg akarják a hitvány érzékiséget, éppen, s pont azért, mert egy asszonyt kívánnak?
Hát ez mi lenne más, mint ellentükör, az asszonyi, és férfiúi elmúlás elképzelhető képének ideje, mikor saját bűnös álmainkat, felvett maskaráinknak átvetült, és megingatható képeikbe ültetjük bele! Legfeljebb tiszteletünket kívánhatjuk a korlátozott mélyszépségünk iránt!
Létérzés igen, ez mindannyiunkban benne van az asszonyok iránt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése