Hanyecz István
Tavaszi napsütés
légy üdvözölve
aranyló sugara a napnak
megjöttél, vártalak,
hosszú téltől fáradtan
ablakon át lestelek
didergő téli napokon
íme itt vagy, erdő,
virág rád kacsingatnak
mosolyt
csalogatsz arcára embereknek
erdő lakói
összesereglenek s csivitelnek
egymásnak mesélnek
tavasz közeledtét
elnyűtt kopott gúnyát
szélnek eresztenek
erdőn túl a télnek
jelei már egyre fogynak
kertekben hóvirág s
krókusz nyiladoznak
vadon lakói téli
etetők körül gyülekeznek
kikeletnek jövetelét
egymásnak mesélnek
nyitnikék, odút
ablakot, szívemet tárni kék
rajta át hívó szóval
téged beereszteni kék
Zsong az erdő, népei köszöntik
a tavaszt
Mókusok a fán,
játszadoznak önfeledten
Finom falatokat
csennek etetőkből fürgén
Közelednél hozzájuk,
de ők tovább állnak
S milyen más a tavasz
közeledte jóllakottan
hívnak minden erdőn
lakót ünnepelni réten
hóvirág is előbújt s
napra kandikál sandán
reám kacsingat a
mókus ott havas fenyőfán
dalolva száll tova
madársereg a tavasz hírén
Újhodás tündérei,
lágy szellő suhan át erdőn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése