.kaktusz
Két világunk …
Tudod arra gondoltam,
az embernek van két világa,
az egyik ott lakik benne,
a másik ott van körülötte,
amelyikben vendég,
de az a munkahelye közben,
a másikba hazatér,
valódi életet ott él:
fárasztó lehet,
ha azt takargatni kell...
egyszerű, ha a bent vállalható,
mert, hogy mit mond, mit tesz,
milyen külsővel rendelkezik,
az határozza meg
betöltött helyét
abban a külső világban,
de kívül valaki ragyoghat,
akkor is fárasztó,
ha eredménye
a megfeszített munkának,
ha a kettő, a belső és a külső
nem ugyan azt mutatja,
ha a kûlső a belsőt
elfedi eròszakkal:
lehet valaki
bármilyen magasan,
előbb utóbb belerokkan...
a kinti sikernél fontosabb,
hogy bent ne legyen háború,
hogy kint a dolgok
ne a bentet átalakítva,
a látszat kedvéért zajlanak,
tekerve erővel másik irányba...
Irígynek lenni, közben
szívélyesnek látszani,
nagyon nehéz lehet úgy adni,
amikor a haszonszerzés vágya
indítja meg azokat
a szavakat, cselekedeteket,
azt a szépséget:
mert korán se mindegy,
a kapni, vagy az adni vágyás adja
az ellentmondást nem tűrő parancsot...
a kinti világ megelégszik azzal,
amit megtapasztal,
ami bent történik,
az cseppet sem érdekli,
de, ha a jó szív nem létezik,
ha a látszat
eredménye komoly munkának,
az belül háborúságot okozhat,
mikor az ember folyton latolgat,
megéri, vagy mégsem,
a befektetés hoz hasznot,
vagy ráfizetés volt:
a bent megszenvedi
az érdek szülte látszatot,
ha kifelé lelket mutat lélektelen...
a haszont leső befektetések,
legyen az a mosoly, a jó szó,
nem a léleknek a virágai,
akkor szép lehet a világ kívül,
de az a belső, ahol az ember
a léte nagyobb részét tölti,
előbb utóbb
menthetetlenül elsivatagosodik:
pedig szép a világ,
és nem is megerőltető,
ha az emberből könnyedén,
hátsó szándék nélkül jön a jó,
oly egyszerűen, szeretetből,
ahogy a mező hófehér lilioma.
bújik ki a földből
az embernek van két világa,
az egyik ott lakik benne,
a másik ott van körülötte,
amelyikben vendég,
de az a munkahelye közben,
a másikba hazatér,
valódi életet ott él:
fárasztó lehet,
ha azt takargatni kell...
egyszerű, ha a bent vállalható,
mert, hogy mit mond, mit tesz,
milyen külsővel rendelkezik,
az határozza meg
betöltött helyét
abban a külső világban,
de kívül valaki ragyoghat,
akkor is fárasztó,
ha eredménye
a megfeszített munkának,
ha a kettő, a belső és a külső
nem ugyan azt mutatja,
ha a kûlső a belsőt
elfedi eròszakkal:
lehet valaki
bármilyen magasan,
előbb utóbb belerokkan...
a kinti sikernél fontosabb,
hogy bent ne legyen háború,
hogy kint a dolgok
ne a bentet átalakítva,
a látszat kedvéért zajlanak,
tekerve erővel másik irányba...
Irígynek lenni, közben
szívélyesnek látszani,
nagyon nehéz lehet úgy adni,
amikor a haszonszerzés vágya
indítja meg azokat
a szavakat, cselekedeteket,
azt a szépséget:
mert korán se mindegy,
a kapni, vagy az adni vágyás adja
az ellentmondást nem tűrő parancsot...
a kinti világ megelégszik azzal,
amit megtapasztal,
ami bent történik,
az cseppet sem érdekli,
de, ha a jó szív nem létezik,
ha a látszat
eredménye komoly munkának,
az belül háborúságot okozhat,
mikor az ember folyton latolgat,
megéri, vagy mégsem,
a befektetés hoz hasznot,
vagy ráfizetés volt:
a bent megszenvedi
az érdek szülte látszatot,
ha kifelé lelket mutat lélektelen...
a haszont leső befektetések,
legyen az a mosoly, a jó szó,
nem a léleknek a virágai,
akkor szép lehet a világ kívül,
de az a belső, ahol az ember
a léte nagyobb részét tölti,
előbb utóbb
menthetetlenül elsivatagosodik:
pedig szép a világ,
és nem is megerőltető,
ha az emberből könnyedén,
hátsó szándék nélkül jön a jó,
oly egyszerűen, szeretetből,
ahogy a mező hófehér lilioma.
bújik ki a földből
2015. február 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése