Kányádi Sándor
Tavaszi
tüzek láttán
Egy volt szerelem
emlékére
Már lábadoznak,
lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás
helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! –
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! –
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a
csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?…
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?…
Nézem, nézem a
tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
https://m.youtube.com/watch?v=Vr0Z0P5Rxms
VálaszTörlés