Nagy Csaba /Gyémánt/
Tavasszal
Tavaszok
Hogy jön, tudjuk,
hiszen már itt van
nyakunkban az öröm,
oly szépen
hömpölyög a fény
az új tavaszban
a láng,
a dobbanó szív,
az abban-ébredés,
hogy valóság
vagy nekem
hogy minden
rezzenésed
távolról is érzem
ahogyan
a föld a napét
áldom is a velünk
egybeolvadt tért
egyetlen, ki segít
hogy ápolni tudjam
eltiport lelked
nemgyógyuló sebeit
hiszen már itt van
nyakunkban az öröm,
oly szépen
hömpölyög a fény
az új tavaszban
a láng,
a dobbanó szív,
az abban-ébredés,
hogy valóság
vagy nekem
hogy minden
rezzenésed
távolról is érzem
ahogyan
a föld a napét
áldom is a velünk
egybeolvadt tért
egyetlen, ki segít
hogy ápolni tudjam
eltiport lelked
nemgyógyuló sebeit
pedig már itt van,
nyakunkban az öröm
mégis…,
szomorúan
tekint le rám az ég
hogy mosoly
is nyíljon
s szirmokkal a kertben,
de sok új tavasz
kellene még
nyakunkban az öröm
mégis…,
szomorúan
tekint le rám az ég
hogy mosoly
is nyíljon
s szirmokkal a kertben,
de sok új tavasz
kellene még
Ne a szomorú ,borús eget nézd, hanem a bontakozó bimbókat,a sárga aranyesőt, kék ibolyát , érkező fecskéket, s ezek derítsék fel szomorú lelkedet, ébresszenek dalt a szívedben, mosolyt a szemedben.
VálaszTörlés