Kópis Eta
Vándor …
Állj készen vándor a
megnyugvásra,
hisz a sírod már rég
megásva.!
Sorsod elviselni, már
alig bír Koma.
Térj meg
Istenedhez…óh, Te ostoba!
Megtépett éltednek
roggyant szekerén,
ritka vendég már és
vak a Remény.
Hited hálóját szú
marta szerte-szét,
csakúgy, mint Szíved
igaz szeretetét.
Mit ér az élet, ha
minden veszett?
Gödör mélységéből
kiút nem vezet?
Ne tedd, hogy vakon
vándorolsz tova!
Hidd el vándorlásod
nem vezet sehova.
Egyre fogysz, egyre
kopsz, mint az idő.
Múlnak óráid, vár
csöndes temető.
Átsuhan testeden
útitársad a – Szél.-
Füledbe suttogja:
„Pajtás – hát elmentél?”
Szemeid lezárja,
leheletnyi csókkal.
Rideg ködfátyollal
borul rád a hajnal.
Olcsó koporsóba
zárják a testedet,
a végtelenségig
vándor marad Lelked.
Itt, ezen a földön
minden ember vándor,
még is akad köztünk,
ki fél a Haláltól.
De nem féli Istenét,
űzi, hajtja a Pénzt,
ha tehetné pénzzel
megváltaná Lelkét.
A pénz csak tárgy.
Kufárok eszköze.
Megváltott élethez
csöppet sincs köze.
Küldetésünk:
születtünk, élünk, meghalunk
Sírva teremtődtünk,
és sírás közt távozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése