Ihász-Kovács Éva
Áradás
Hajamban akácvirág,
Szél – te szerelmes,
Vallomásnak mikor jelölted?
Látnom kell a tavaszt.
Csodákat, melyek fehér tüzeket okoznak,
A fák álom-zöld vitorlásait,
Ahogy repülnek:
Hajukban felhővarkocs,
repülnek sisakos kedvvel,
magukkal viszik az erdőt,
s a madárdalt kék lebegésnek.
Magukkal visznek mindent,
Hold-medaliont, fényétől
Még az éjszaka odaégnek,
Viszik az alkonyi lágy csobogást,
S míg visszaérnek,
Ketten maradunk,
A nikkel-folyam sivatag-partján,
Szívem s az ének…
Szél – te szerelmes,
Vallomásnak mikor jelölted?
Látnom kell a tavaszt.
Csodákat, melyek fehér tüzeket okoznak,
A fák álom-zöld vitorlásait,
Ahogy repülnek:
Hajukban felhővarkocs,
repülnek sisakos kedvvel,
magukkal viszik az erdőt,
s a madárdalt kék lebegésnek.
Magukkal visznek mindent,
Hold-medaliont, fényétől
Még az éjszaka odaégnek,
Viszik az alkonyi lágy csobogást,
S míg visszaérnek,
Ketten maradunk,
A nikkel-folyam sivatag-partján,
Szívem s az ének…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése