Zsiga Lajos - Keserű a szám íze

Zsiga Lajos

Keserű a szám íze

megmért az idő,
most már súlytalan vagyok
lélek csak, ki ide- oda szálldos
nem kígyó ki halálra mar
fullánktalan méh
ki virágról virágra száll
az illat és a látvány mi felkavar

baj csak az,
hogy a testem látható maradt
s mindent, mit mindenki hordhat
nyavalyát, mélyre vésett ráncokat
a vénség egy szörnyet takar
a látó szem ki csak lát
látni mást nem is akar

olyan mélyen van forrása lelkem kútjának
hogy ki a legközelebb áll az sem hallja
mikor a szitok kövei belepottyannak
bárcsak lehetnék egy szálló gondolat
egy szál égő gyertya elfújó sóhaja
beleolvadnék a csöndbe
mikor ajkam az imát mondja.