László
Veled ébredek
Az idő csupán topog,
önmagával dacol
és lassú táncot jár
emlékeimmel.
Itt élsz bennem
minden reggelemben,
mikor a kávét kortyolom,
vajban a kést forgatom,
hideg ágyam bevetem
és a dunyhát felverem…
Asztalon kettő a teríték,
talán mindjárt betoppansz
és a sarokba ülsz, de
addig a teából töltök még,
friss, forró, hátha
újból felhevülsz…
önmagával dacol
és lassú táncot jár
emlékeimmel.
Itt élsz bennem
minden reggelemben,
mikor a kávét kortyolom,
vajban a kést forgatom,
hideg ágyam bevetem
és a dunyhát felverem…
Asztalon kettő a teríték,
talán mindjárt betoppansz
és a sarokba ülsz, de
addig a teából töltök még,
friss, forró, hátha
újból felhevülsz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése