Della Mária
Nyár
Szemben a hegyoldal
már olyan asszonyos
A völgyben lenn kéken, a Duna kanyarog
Kápráztató látványt nyújt e gyönyörű táj
Ahogy szépségét csodálom az szinte fáj
Kertben a fák júniustól végleg búcsúznak
Töppedt cseresznyék, már a földre hulltak
Bordó meggy szemek elbújnak előlem
Megérnek hamarosan, mindet leszedem
Rózsáim felfutottak már a pergolára
Kíváncsian néznek a háztetőn túlra
Az élet felöltözött nyári ruhájába
Illatozik a virágok tarka kavalkádja
Forró csókot nyom a nyár homlokomra
Elvonulok a hőség elől a diófa- árnyékba
Áll a levegő, szellő se lenget apró levelet
Az ember télen a nyarat várja, nyáron a hideget
A völgyben lenn kéken, a Duna kanyarog
Kápráztató látványt nyújt e gyönyörű táj
Ahogy szépségét csodálom az szinte fáj
Kertben a fák júniustól végleg búcsúznak
Töppedt cseresznyék, már a földre hulltak
Bordó meggy szemek elbújnak előlem
Megérnek hamarosan, mindet leszedem
Rózsáim felfutottak már a pergolára
Kíváncsian néznek a háztetőn túlra
Az élet felöltözött nyári ruhájába
Illatozik a virágok tarka kavalkádja
Forró csókot nyom a nyár homlokomra
Elvonulok a hőség elől a diófa- árnyékba
Áll a levegő, szellő se lenget apró levelet
Az ember télen a nyarat várja, nyáron a hideget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése