Nagy Csaba /Gyémánt/ - Júliusi csend; - Kékből font

Nagy Csaba /Gyémánt/

Júliusi csend

A nap már útra kelt,
fényével száll minden
gondolatom hozzád.
A júliusi csendben
messze hordja a szél
szívem dobogását.
Élő vágyak,
elfeledett álmok
mondjátok már el
tőlem mit akartok…
Hűtlenségetekben
telnek csak az évek,
mégis boldog vagyok,
nem magamnak élek.
Ez utóbbit
köszönöm a sorsnak,
úgy örülök
minden mosolyodnak,
Van érzés,
mit nem tudok leírni,
sokkal könnyebb
könnyekkel kisírni.

*

Kékből font

Érdem talán
kulcsolt kezekkel,
imákban
boruló bánattal
tisztelni az oltárt,
/könnyek nélkül/
vinni mindvégig,
cipelni
sóvá-lett teherként
sors-adta
kereszted egy életen át.
Csak tudhatnád,
hol van az a vég,
boldogan,
el nem eresztett,
kékből font fátyol
pehelyként
kísérhetné lépted
a csillagok alatt.
De Te azt akartad,
hogy fölöttük élj.