2017. június 20., kedd

.kaktusz - A növények élete



.kaktusz
A növények élete

Tudod, arra gondoltam,
hogy hasonlít a növények élete
az emberére,
vagy talán a kettő hasonlít egymásra,
honnan, honnan nem,
megszületett az első magocska,
ami szerencséjére,
és szerencséjére a világnak
akaratlanul is jó földbe került,
elég eső öntözte,
a Nap is melegítette,
energiájával felnevelte,
lett belőle gyönyörű virágszál,
akinek lettek újabb,
és újabb kis magocskái,
de nem mindegyik volt szerencsés,
lettek olyanok közülük,
akiket felkapott a szél,
szétszórt a világ minden tájára,
voltak akik a szél jóvoltából rossz,
és voltak mások,
akik jó helyre repültek,
volt ahol túl sok,
máshol túl kevés volt a csapadék,
kevés a hely, ahol minden épp elég,
itt termő, máshol szikes a talaj,
akik jó helyre kerültek,
örömükben kivirágoztak,
és új magokat hoztak,
és voltak olyanok is,
akik ha meg is maradtak,
szenvedés lett az életük,
volt, aki jó földbe került,
a talaj is jó volt, az eső is elég volt,
de mikor kis csíra fejét
bátortalanul ki akarta dugni,
jött egy markoló, és bebetonozta,
nem engedte szépségét kibontakozni,
olyan is akadt közülük,
akikre szerető szívű emberek találtak,
akik befogadták, jó földbe rakták,
eső helyett is meglocsolták,
de mikor a legboldogabb volt
levágták, vázába rakták,
életek, mint az emberi életek,
talán igazságos, talán igazságtalan,
hogy a szélnek ekkora hatalma van,
ami mégis igazságos lehet benne,
hogy mindig jöhet egy újabb szél,
és nem lehet kiszámítani,
az apró magot hova, merre fújja,
de talán,
amelyik a sok viszontagságot
túléli becsülettel,
aki nem adja könnyen fel,
annak helye lesz egy ismeretlen,
biztonságosabb,
kiszámíthatóbb világban.


2009.ápr.23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése