Molnár Szilvia
Feküdj közénk
költő vagyok olykor
törékeny nádszál megérint minden szél mit a környező fák meg nem éreznek érzek
látok hajlok fájok letaposható vagyok néhol állatok patája nyom le beletörök
egy picit de mégis újra felállok mert táplál a lenti nedv vagy fenti ahogy eső
permetel iszom belőle imádok napban fürödni vagy zúgni égi okos csevegésben
társ-szálakkal egységben a mindenséggel ne mérd ilyenkor a külcsínt mérd a
szellemet mely elvezet oda hol megérted zúgó búzák mezejét halk zenéjükhöz feküdj
közéjük feküdj közénk.
http://www.youtube.com/watch?v=I6PK-9au-RI
VálaszTörlés