Fazekas Imre Pál
Vagyok és leszek
szétárad a dalom
száll mint a permet
szűzi ének telik meg
dús fénnyel
szárnyak hordozzák a
színek betelnek
ahol az igék élnek s
a szív fészkel
égkék patakkal
vándorol az ének
a látható test leveti
ruháját
harangszaván száll
messzire a lélek
tükrözi létüdvét és
szép virágát
vonzó ütemek
mélységben magasban
érző emlékeim
oltalmában
szárnyrakelt vér
szeretetforrásokban
igaz évek titkos
hatalmában
én vagyok öröme
bánata annak
aki vagyok és leszek
önmagamnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése