Millei Lajos
Mennyit ér?
Mennyit ér az ajak,
melyből kibújik a szó,
hogy belepje tudatom,
mint puha takaró,
és szétnyíló szirmai
intenek csendesen,
oly jó ez így,
élhetünk békésen, rendesen.
Ki tudja, mennyit ér?
Mennyit ér a lepedőn
a sértett gyűrődés,
mit álmodban
elfordulva ér a feledés,
hogy hozzám bújj,
átölelj, és új erőt adva
éji homályból,
hajnalt hints a holnapokra.
Ki tudja mennyit ér?
Mennyit ér féltő
kezed bársony érintése,
amely fuldokló
vággyal csüng az ölelésbe,
és rásimítja hűen
hitetlen bőrömre:
én itt vagyok
melletted, most és mindörökre.
Ki tudja, mennyit ér?
Mennyit ér óvó szemed
biztató mosolya,
amely kékségét nem
hagyja fakulni soha,
s ha rám nézel
őszintén, tekintetünk dalol,
mint szerelmes
szerenád az éjben, valahol.
Ki tudja, mennyit ér?
Mennyit ér
napjainknak békés simulása,
mely időt álló
vággyal fut az elmúlásba,
számon tartva mindig
a megmaradt perceket,
örömmel halmoz el,
mint önfeledt gyermeket.
Én tudom, mennyit ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése