N. Horváth Péter
Árnyékodban
Eltévedt árnyékból
árnyékod lettem,
s egész teljesség vár
árnyékodban.
Otthonosnak tünik
helyed mellettem,
s nem keresem már, a
helyem hol van.
Itt vagy, mig itt
lehetsz, de amig itt vagy,
úgy érzem én is, hogy
itthon vagyok.
Az időnk túl kevés,
az álmunk túl nagy,
mert megszámláltattak
minden napok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése