Szita Zoltán
Vázlatra vagy keretre
Megfesteni nem tudom,
mert hisz nem is
lehet.
Ember legyen ki
megérti,
mit eddig meg nem
értett.
Csupán néhány
hajcsomó
faragott élein e
képnek,
majd minden csont és
hús
között, ennek a
keretnek.
Még botorkálva is
föl!
Talpra drága
barátaim!
Ahogy zsugorodik a
távol,
és a messze, -
közelebb is
lehetne ám, vagy
messzebb.
A mából a holnapba,
ahogy
leteper az ölelő
sárba,
ez a velem harc, és
mégis
én hörögve esküdözöm,
csontjaim ősi
zúgására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése