Turza Sándor
A kapu
Csend rózsáit neveli
a lélek,
a gondolat keze a szárról lebontja a tüskéket.
Élettel telnek meg a sejtek,
tűzzé vált csókok törik meg a csendet,
érzés nyit kaput a szív falán.
Árny lép be rajta, lesz ő a tüzet oltó élet folyója,
erekben rohanva testet roppant és zaboláz.
Égetve pusztít a láng, múlt árnyit égetve
egy gyönyörű új lélek lép a testbe.
Élet kezdődik, remegve járják táncukat,
testekre fonódnak a karok,
vágyó sóhajként csókok beszélgetnek az ajkakon,
párás szemek nem rejtve érzéseket
egymásban pihenve meg, magukról megfeledkeznek.
a gondolat keze a szárról lebontja a tüskéket.
Élettel telnek meg a sejtek,
tűzzé vált csókok törik meg a csendet,
érzés nyit kaput a szív falán.
Árny lép be rajta, lesz ő a tüzet oltó élet folyója,
erekben rohanva testet roppant és zaboláz.
Égetve pusztít a láng, múlt árnyit égetve
egy gyönyörű új lélek lép a testbe.
Élet kezdődik, remegve járják táncukat,
testekre fonódnak a karok,
vágyó sóhajként csókok beszélgetnek az ajkakon,
párás szemek nem rejtve érzéseket
egymásban pihenve meg, magukról megfeledkeznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése