Bella István
Március
Március, március,
meztéllábas Dárius,
te álruhás királyfi,
ki hozzánk jössz
megszállni,
ruhád ugyan
ringyes-rongyos,
jéggel fércelt, hóval
foltos,
de én tudom,
lábnyomodban
arany gyullad, virág
csobban.
Rossz gúnyád, ha
leveted,
fölruháznak az egek,
válladra a kivirágzó
aranyeső sző
palástot.
Jobbodban ág:
jogarbarka.
Balodban nap:
aranyalma.
És mert fénylik és
ragyog:
koronád és homlokod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése