Molnár Szilvia
Madárként
Tavaszba hajolva
Fátyolok fodra
ég peremére vetül
habos felhőtánc
*
Nárcisz sárga fény
hűséges pillangóként
körülöttünk zsong
*
Tört üvegablak
szerte szilánkjaiból
virágok nyílnak
*
Hasadt tenyérből
csepp
pipacsszirom-hullás
te nem is tudod
*
Csipke fehéren
öltöget majd az élet
deret hajunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése